Kérdező

versek de kinek

ágyban de kivel

ésszel de minek

élni de miért

holnap de hogyan

próbálni hányszor

mennyibe kerül

tenni de kiért

hinni de miben

indulni honnan

fejlődni hova

szólni de ki ért?

Rég nem írtam már. Elszabadultam. Gondoltam, keresek egy kis pénzt, és kerestem is.
Keresni jóóó! Találni még jobb. Mostanában sok minden aggaszt, ezeket igyekszem tisztába tenni. Utálok aggódni és kételkedni, mégis ez tart életben. Amint valaminek utánajárok, jön a következő kérdés, ami szüli a következőt. Verseken agyaltam. Mitől jó a vers? Ki tudja megmondani, mi a jó vers? Kinek mikor jó? Kinek kitől mikor miért? Nagyon súlyos kérdések. Mert ami ma jó, holnap már nem aktuális. Amit ma átérzek, holnap már meg se hat. Persze vannak örök érvényű versek is. Akár az aforizmák. Minden idézetet lejegyzetelek, ami tetszik. Amikor évekkel később visszaolvasom őket, nem értem, mi volt olyan nagy szám azokban az idézetekben akkor, amikor fontosnak éreztem őket. Vannak, amelyekre elismerően hümmögök most is, mint például egy-egy Ady-versre, amit már-már elcsépeltnek érzek és kívülről tudok. Mégis: még mindig fogva tart. Van olyan idézet, ami annyira egyértelművé szelídült bennem, hogy már nem mond semmit, de leginkább nem kérdez semmit. Enyém lett. Vannak idézetek, amelyek nem hozzám szólnak. Hidegen hagynak. Másnak pedig éppen most jelentenek sokat. A versek változók. Változók egy változó világ változó emberének változó életében. Ezért azt gondolom, nincs helye megítélésnek. Nincs helye kritikának. Vannak, mint Isten. Sem nem jók, sem nem rosszak. Sem nem jobbak, sem nem rosszabbak. Írni kell. Kifejezni, ami van.

Tisztelet mindenkit illet, aki ki tudja fejezni magát, az érzéseit, a világát, ahogy van.