Amikor mások sírva fakadnak, én írva fakadok. Ez van.
Így csinálom már 17 éve. Sokat tanultam ez idő alatt.
Például azt, hogy minden hiba egy kiegészítés ahhoz, hogy eljuss oda, ahová indulni akartál. A hiba az esetek egy része. Olyan eseteké, eltévelyedéseké, ahol megtapasztaljuk, hogyan nem jó. Ez a tapasztalat rendkívül fontos ahhoz, hogy körvonalazódjék, mi a jó. S ha eljutunk idáig, akkor jó útra érkeztünk. A hiba olyan, mint a láz. Jelzésértékű. Ha nem lenne láz, minden további nélkül megdöglenénk.
A szabadság is rabság. Ha én attól szabadulok fel, hogy azt csinálok, amit akarok, akkor annak leszek a foglya, hogy azt csináljak, amit akarok. Ezért jobb, ha nem akarok semmit. Az ember csak így lehet szabad. De ez a nirvána.
Nem költő, csak pillanatragasztó vagyok. Igyekszem megállítani, ami a szétesés felé tart. Lehet, hogy mesterséges. De nekem ez a mesterségem. Eredetiség. Senki sem eredeti. Az első ember talán az volt. Meg az első macska. A többi csak másolat. Mi az eredeti abban, hogy a fejemet nyak köti össze a testemmel? Az már lehet eredeti, hogy olyat teremtek, ami eddig még nem létezett. De az is csak másolat, mert bennem már megvolt.
Legfőbb erősségem, hogy mindennel szemben ellenálló vagyok. Ezért vagyok olyan ellenállhatatlan. Megyek előre, hajam lobog az ihlettől, ujjam alatt bizsereg a billentyűzet.…
Ha kontaktolnál velem, lent található email-en bármikor hajlamos vagyok egy pohár ital mellett élőben is megnyilvánulni, bármilyen, akár irodalmi, akár filozófiai vagy spirituális témát illetően.
Felkéréseknek is kimondottan örülök!:)
eve.alexander@frappamagazin.hu
Facebook-on
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése