Árnyékjelenség

Az árnyékom itt ül mögöttem. El nem hagyhatom, ő sem hagy el engem. Belőle vétettem. De vissza nem mászok soha. Jó lenne, ha az ember elszakadhatna tőle.

Hisz mindenben akadályoz. Minél hatalmasabb fény vesz körül, ő annál inkább dagad, és dagad. Nálamnál hatalmasabbra nő, beterít, s már lőttek is a tündöklésnek.

Így megy ez. Ha aludni akarok, ő nekiáll mosogatni. Minden csörrenés fáj. Belém hasít. Az idegrendszeremre támad. Ha arra kérem, hogy ekkor és ekkor ébresszen fel, mert muszáj, hogy felkeljek, tuti, hogy épp akkor felejti el. Pláne. Ha olvasok, ha írok, (gyakran teszem ezt), vagy félre akarok vonulni, ő ott terem, és beszél, beszél, beszél. Ha hallgatni akarom, akkor nem beszél.

Ha üldözöm, visszajön. Ha elhagyom, hiányzik.