I wish...

Mit szeretnék kérni karácsonyra?
Karácsonyt.
Mióta is vagyok kénytelen mellőzni az ünneplést? Talán amióta Pesten élek. Persze, persze, mindig volt valami. Valami megemlékezésszerű. Egy-egy faág. Egy-egy ügyelet a munkahelyen. Ajándékozás pár napos csúszással. Némi kaja, egy üveg bor. Anyám.
Az első albérletben egy minifenyőre tettünk szert ismerőstől, ingyen. Én, meg az akkori párom. Anyám meglátogatott minket. Egyetlen rokonként. Azt hiszem, főztünk egy bablevest, meg sütöttünk csirkét. Ez nagy dolog volt. Anyu hozott egy üveg piát, meg édességet. Így ültük körbe magunkat, mint a háromkirályok. Még zene sem volt.
Emlékszem még egy másikra, amikor már anyu is itt élt, akkoriban elég jól ment. Hitelekből persze, meg úgy-ahogy egy vezetői bérből tellett. Akkor volt itthon mindenféle finomság. Még fa is! Rendes, nagy! Anyámnak megvettem a létező legnagyobb festészeti albumot. Alig bírta el, és sírt.
Aztán volt egy harmadik, amelyre az aktuális párommal készültem. Együtt vontattuk át parkolókon és háztömbök közt az egyik legszebb, legnagyobb fenyőt. Ő fogta elöl, én hátul.
Csókok között díszítettük, nagy volt a szerelem. Ő megfőzte a finomságokat, én meg a fát fűrészeltem, és szuszakoltam a helyére, majd együtt díszítettük. Este kibontottunk egy üveg Sangriát, talán Enigma szólt, vagy az is lehet, hogy valami karácsonyi. Leültünk a fa alá, koccintottunk, kibontottuk az ajándékokat.
Aztán egymást.
Ezekre emlékszem 7 év karácsonyaiból. Tavaly mintha nem is lett volna. Csak azt tudom, hogy pár nappal karácsony után ültem a kedvesem ágya szélén, és ajándékoztunk. De semmi extra feeling. Délelőtt volt, talán kora délután. Olyannak tűnt, mint a többi nap. A karácsony-ellenesek azt mondják, legyen minden nap ünnep. Mi ez a nagy felhajtás az év végén? Minek ez a nagy vásárlás, ez a hatalmas stressz?
Év közben is bármikor lehet ajándékozni. Szoktam is. De az nem karácsony. A karácsony más. A karácsony előtti időszakban vannak az év legsötétebb napjai. És a forduló után érkezik a fény. Krisztussal, ahogy a vallásosak vallják. Mégis, van ebben valami varázslat. És ezt csak egy évben egyszer lehet átélni. Nem hiszem, hogy bárki vevő lenne egy júliusi karácsonyfa állításra bejglivel és forralt borral. Bár a bejglihez nem ragaszkodom.
Gyerekként nagyon szép karácsonyaim voltak. Akkor még voltak rokonaim, együtt volt az egész család. Mára széthullt. Szenteste mindig nálunk volt a banzáj. Olyan 15-20 fő. Rokon rokonnak adta a kilincset. Bátyám, a kedvese, a 3 unokatesóm, a szüleik, a nagymama, és még sokan. Jó volt ilyenkor gyereknek lenni. Folyt az üdítő, egyesek a halászlétől fulladoztak a konyhában, a szálkáktól. A tévében ment valami limonádé. Csupa-csupa triviális dolog. Néha hiányoznak ezek. Pont azért, mert számomra nagyon ritkán adódnak ilyen pillanatok. Úgy túl unalmas lenne.
Hogy most mit kérek karácsonyra?
Egy karácsonyt. Egy olyat, amikor tudok venni fát, minden önsanyargatás nélkül. Nyugodt perceket, amikor készülődhetek. Év végi szünetet, egészen január 2-ig. Ilyen például iskolás korom óta nem volt. Mindig dolgoztam ünnepek között, és szilveszter napján. Vagy másnaposan újévkor.
Havat is szeretnék. Amikor a függöny mögül bámulhatok a havas motorháztetőkre, hallva, ahogy a lépcsőházban a cipőjüket a földhöz verik a lakók. És ez az egész kurva spar is előttünk, eltűnik a búsba a hó alá. Hogy ki lesz itt, a közelemben? Én, biztosan itt leszek. A macskám is. Anyám is. Szenteste hármasban leszünk. És még azokkal, akikkel mindig is együtt voltunk lélekben. A többit nem tudom.
Szóval minden reményem ebben a karácsony előtti fellépés-sorozatban van, amire felkértek. Mert most ezen múlik az egész. És szilveszterezni is szeretnék. Úgy lépni a 2012-es évbe, hogy tudjam, minden jobb lesz a világon. Úgy hagyni itt 2011-et, mint aki leszámolt a sötétséggel, és a szeretet, a tudatosság korszaka jön.
Nem akarok két virsli, pohár pezsgő után unottan és munkától fáradtan beájulni az ágyamba, mint annyi éven keresztül. Társaságot akarok. Hitet akarok. Célokat akarok. És még annyit, hogy január elsején addig nyújtózhassak, amíg szét nem repedek. Talán örülnék annak is, ha valaki ágyba hozná a lencsét. És hajlandó lenne valami baromságot nézni velem dévédén. Mesét. Walt Disney-t. Valami triviális csöpögőset. Amin akár be is aludhatok újra.

Előre is: