Szerelem? Szar álom.

A szerelem illúzió. Módosult tudatállapot. Időtartama: 6 hónaptól 18 hónapig. Belőle születnek a párok, akik vagy elválnak, ha a szerelem elmúlt, vagy együtt maradnak, a kialakult többletértéket átörökítve egy utódba, vagy nem. Vannak, akik egyfolytában szerelmet akarnak érezni. Mivel a szerelem illúzió, bármikor megteremthető. Csak azt kell látni, milyen a másik ember idealizált képe a nagy Ő-ről. Látni kell, igen, miért szeretett belénk annak idején. Látni azt is, hogy aktuálisan mi érdekli, mihez vonzódik. Néhányan eldobják az egész kincsesládájukat, csak azért, mert elveszítették a kulcsot. S inkább felveszik az első, útjukba kerülő aranyérmét. Aztán megint gyűjtik, gyűjtik, ládába szórják, bezárják, (nehogy valaki ellopja), és a végén elveszítik a kulcsot. Minden kezdődik elölről. Pedig a kulcs az egyetlen, ami nem illúzió. A ládikó a kinccsel, az az illúzió.

Késznek kell lenni a megújulásra. Először nem fogják elhinni, hogy Te vagy az, tiltakoznak ellene(d), pedig minden változik. Mi sem maradhatunk egy helyben, egy időbe zárva, mint a kőzetbe halt skorpió. Nem, nem. Menni kell tovább. Lenni kell tovább.
Mert milyen hosszú egy ember? Milyen mély? Milyen széles? Végtelen. Emlékezz a gyerekre, aki voltál. Mennyi mindent csináltál? Úsztál, futottál, verekedtél, ami csak eszedbe jutott, megtetted. Már nem teszed meg. Nehogy kiess a szerepedből.
Nekem mától, eldöntöttem, az lesz a szerepem, hogy nincsen szerepem. Nincsenek pózaim, nem vagyok író, nem vagyok magyar, I am not a man, Ich bin keine Frau. Vagyok.

Szerelem? Szar álom. Amikor felébredsz, mindig csalódsz. Mi a fasznak ébredtem fel??? Próbálsz visszaaludni, de már nem jönnek a képek. Már nem jön az érzés. Roppant kínos. Kénytelen vagy felkelni az ágyból, és élni tovább a valóságod. Az egyedüliséged. Miközben hiányzik a drog, amit évezredek óta fogyaszt az emberiség, hogy legyen, ami a párt feltuningolja, először is vonzalommal, majd átfinomult szeretettel. Ami két embert összeköt. Aztán hármat. Aztán négyet. Aztán egész generációkat. Aztán egy egész társadalmat. Végül az egész világot.

Nyíltan kijelenthetem, hogy a világ keletkezéséhez semmi köze Istennek. A világ a szerelemből keletkezett.
A világ egy szar álomból keletkezett. Folyton csalódunk benne. Pedig csak illúzió. Bennünk van a valóság. Mi vagyunk a kulcs, a világ a kincsesláda.