Lírai napi teendők

Ki kell teregetnem. Feketét mostam. Sok-sok fekete ruhadarab lóg így is az élet szárítókötelén.
###
El kell mosogatnom. Annyi edény, amibe éltető táplálék, falat és élvezet csurrant, most várja, hogy
mielőtt újratöltöm őket, kimossam belőlük az ételek emlékezetét. A közös percek emlékezetét. A családi emlékezetet. Az egyedüllét emlékezetét.
###
Felporszívózok. A csőbe szippantom  rengeteg megélésem. Amikor átöleltél, és véletlen hajszálakat sodortál szőnyegemre. Vagy a macskámat dögönyöztem. Valahol minden hulladék egy-egy mikroélmény járulékos anyaga.
###
Fodrászhoz megyek. Hajamat visszanyírják, akár az emlékeket. Otthagyom mindet az üzletben, ami másfél hónapja rámnőtt. Nem kell. A fölöslegest hagyjuk el valahol mindig. Hiszen a növekedés, az élet, minden pillanatban körülvesz, körülragyog. Nem kell gyűjtögetni.
###
Megnézek egy táncos anyagot. Inspiráció gyanánt. Ahogy dúl-fúl a test, és mindent egységbe ránt.
###
Fürdök, és feloldódom. A víz az oldás, a relax. Aztán kereket oldok, de azt nem a fürdőkádban.
###
Irány az edzés, ahol átélhetem magam. Milyen érzés zuhanni, vagy érkezni, ahogyan. Milyen a csend, amikor csoda száll ki a testre, és milyen a lélek, amikor robban az ütemekre.
###
Jóleső fáradtsággal érkezek majd haza, de lehet, hogy nem is ide, hanem máshovahaza. Hiszen a péntek az olyan este, amikor bármi lehet, talán a waste veszte. Úgyhogy a szombati napra már minden pénteki múlttól megszabadulva kelek, súlyaim el-elhagyom, álmom elárverezem.