Régebben úgy éreztem, hogy a világ kifogyhatatlan a témákból. Hogy egy fekete pontról is többoldalas írást tudok összehozni. Egy zebráról minimum két novellát, és akkor még nem beszéltünk az élet nagy dolgairól, mint pl. a szerelem, amiről pedig a Harry Potter könyveket is megszégyenítő kötetsorozatot publikálhatnék.
Persze ez túlzás. De úgy látszik, lekapcsolódtam arról az energiasugárról, amely az ihletért felelős, mert a blogírásig eljutok csak-csak, és nagy nehezen befigyel egy vers is, viszont a cikkek nem állnak össze. Mi van velem, aki egy nap alatt 5 cikket is megírt?
Mintha kikanalazták volna az agyamat. Komolyan mondom. Hova kéne mennem gondolatbeöntésre? Vagy lehet, hogy az elültetett szómagvak még megvárják a tavaszt, hogy kidugják bámulatos kis fejüket a hajamból?
Mi történt itt? Most már tényleg tudni akarom!
Káosz Ördöge! Kérlek, szállj le rólam, és máshol kopogtasd rémisztő sarkaidat! Ez a lüktetés a halántékomon már tényleg felbosszant, álmatlan éjszakákból meg nem kértem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése