...Nem érted még
ha én elhagylak
nem lesz már senki
melletted...
Voksodat már letetted.
Más kellett helyetted.
Nem tükörbe, csak körbe-körbe nézel.
Hátam mögött hervadt világok.
Ösvényem, jóllehet, az égig ér fel,
néha mégis visszaszivárgok...
Elfáradt érzelmek, szenvedélyek
virrasztó haloweenje ez a vers.
Azt hittem, hogy a boldogság
egyben tökéletes.
Kezedben maradt a kilincsem.
Most állsz, és gondolkozol.
Számolgatod, hogy ki nincsen.
Idegen ruhába gombolkozol.
Kapaszkodj csak, úgysem tart meg.
Ami tartana, kivágtad rég,
gyújtósként mind elhasználtad.
De neked még ez sem elég.
Látod a füstöt? Szerelmem ég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése