Egó-vár

Mivel ilyen jó idő van, reggel kitártam az ablakot, és ahogy voltam, jógázni kezdtem. Kis török zenével, füstölővel szentelve meg a mozdulataim varázsát. Tegnap kissé átadtam magam démonaimnak. A siker hajhászására az őrületig rá lehet kattanni. Amikor a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb. Az agy megtelik nyüzsgő akarással, megsérül a koncentráció, megszűnik a viszony az énfelettivel.

Mikor már épp a hajam kitépése foglalkoztatott, tudtam, hogy csak a meditáció segíthet. Újabban Balogh Béla irányított meditációira szoktam rá. Régen nem szerettem az irányított meditációt, mert nem szívesen kerültem irányítás alá. Nem bíztam senkiben, semmiben, csak magamban. Mindig betettem egy zenét, meghatároztam a koncentrációm tárgyát, és mentem általa az ürességbe. Nem volt rossz az sem, de talán könnyebb, ha irányítanak...

A legnagyobb hibám, hogy nem tudom magam elengedni. Szabadságomban leginkább ez korlátoz. Elengedni magam=elengedni az egót, a személyiséget. Amíg ezt nem tudom megtenni a nap jelentős részében, egóm rabszolgájaként fogok működni.

Ez sok mindenre kihat. A táncban nehézségeket okoz, talán életem egyik legnagyobb kihívása ez: legyőzni önmagam. Legyőzni és megvalósítani.

Az egóm korlátoz továbbá az érvényesülésben. A helyzet az, hogy a szabadság nem a korlátlan érvényesülésről szól, hanem az érvényesülés kényszerétől mentes állapotról. Van különbség. Az elsőben az ember azért küzd, hogy elérje a vágyait, és nem történik meg. A második esetben pedig nem küzd, mert tudja, hogy része az áramlásnak, és anélkül érvényesül, hogy ezt különösebben akarná. Nem akarja, mert tudja, hogy megtörténik, erre léte a garancia.

Nem hiába mondják tehát, hogy szabadságot csak annak adj, aki elviseli. A szabadság a filozófiák egyik sarkalatos pontja, fő kérdése. Eleinte azt hittem, az már önmagában elég, hogy megtettem egy lépést, azaz elhárítottam magamtól a szabadságomban korlátozó külső körülményeket. S mi történt? Megjelentek a szabadságomban korlátozó belső körülmények...

Nem véletlen tehát, hogy ebben éltem a külvilágban is.

Így jutottam el az egómig, amelyet sokáig nem értettem: miért is kellene lemondani róla? Hiszen hasznos. Azért van, hogy meghatározzam magam a világban. Ezt csak úgy tehetem, hogy először is elhatárolom magam. Elhatárolom mindentől:akkor hogy is kerülhetnék bármi közelébe, ami fontos? Nahát éppen ez az!

Sri Chimnoy véleménye az egóról:

"Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket. Isten gyermekei vagyunk. Egyek vagyunk Istennel. Az egó azonban azt érezteti velünk, hogy nem tartozunk Istenhez, hogy teljesen idegenek vagyunk a számára. Legjobb esetben is azt érezteti, hogy Istenhez megyünk, és nem azt, hogy Istenben vagyunk...

...Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk..."

Osho szerint:

"Te egy sebet hordozol magadban. Az egóval egész lényed egy nagy sebbé válik. És te mindenhová magaddal cipeled ezt a sebet. Senki nem akar téged megbántani; ne gondold, hogy az emberek csak arra várnak, hogy megbánthassanak. Hiszen mindenki a saját sebével van elfoglalva; afölött őrködik. Kinek lenne erre energiája? Mégis megtörténik, mert szinte alig várod, hogy megsértsen valaki; készen állsz, kivont karddal várod a sérelmezőt. A tao emberét nem érintheted. Miért? Mert nincs kit megérinteni. Ezért seb sincs. Ő már gyógyult, egészséges és egész. Csodálatos a szó: "egész". Az "egészséges" szó törve az "egész". Ő pedig egész és egészséges - szent.

Légy tudatában a sebednek. Ne segítsd a növekedését; hagyd, hogy begyógyuljon. Begyógyulni azonban csak akkor lesz képes, ha a gyökerekig hatolsz. Minél kevésbé élsz a fejedben, annál inkább gyógyul a seb. Ha nincs fej, seb sincs. Élj fej nélkül. Élj teljes lényként, és fogadj el mindent. Próbáld ki csak huszonnégy órára, hogy bármi történjen is, te mindent elfogadsz. Ha valaki megsért, fogadd el, ne reagálj, és figyeld meg, mi történik. Hirtelen elindul benned egy olyan energia, amit eddig soha nem éreztél."

A sport, a tánc, a jóga, az alkotás hasznos. Akkor nem te vagy ott, de még inkább te. Vagy inkább te és a többiek. Te és az univerzum. .. Akkor már nem vagy elkülönülve.