Nőnapló

Régóta létezik egy megállapításom, miszerint a nőnap is a férfiakról szól. Hogy miért? Mert a férfi-történelem lelkiismeretének az elaltatását látom benne. Különben lenne férfinap is. És miért ne lehetne?

Nő nélkül nincsen növekedés, fejlődés. Épp ezért a világ fejlődése a nőkön múlik. Most már lélekben kell növekednünk, nem pedig külsőségekben. Hiszen ezek a dolgok csak felemésztik azt a gazdagságot, melyet öröktől fogva birtokolunk. Női minőségeink: a képzelet, az intuíció, a spiritualitás, a lelkierő, az elfogadás.
A Mindenség egyensúlyra törekszik. Ez az egyensúly mindig megvalósítja önmagát! Az iparosodás következtében a világ elanyagiasodott. A hosszas férfiuralom hatására lelki életünk elsatnyult. S úgy látszik, a gazdasági válság csak az első jel arra, hogy ez az út nem járható. Felerősödött a spiritualitás iránti igény, amely kapcsolatban áll a női upcominggal. Amíg a parlamentben nem lesz 50-50 százalékos a női és férfi képviselők aránya, addig nem valósulhat meg a kiegyensúlyozott kormányzás. Amíg nem kerül az igazgatói székekbe ugyanolyan arányban férfi és nő, addig nem lesz kiegyensúlyozott gazdasági élet.

De miért kell ezt magyarázni? Hiszen olyan evidens, hogy nincsen nappal éjszaka nélkül. Mi lenne, ha egyszer csak jönne a Nap, hogy akkor most örökké sütni fog, és nem hajlandó lemenni. Kiszikkadna a földgolyó, nem lennének álmaink. Elveszne a romantika, a titokzatosság, a misztikum.
Vagy ha örökké éjszaka lenne! Semmi nem teremne meg fény nélkül, vakon tapogatóznánk a világban.

Férfinek, nőnek egyenjogúvá kell válnia. Ugyanakkor a férfiban és a nőben, önmagában is meg kell tudni találni a másik félt. 50-50 százalékban. Akkor már nem lesznek nemek, csak igenek.