A gyönyör

 

Ha kiéled, kialszik.

Ha nem éled, feléled.

 

Akkor meg mi a francra jó???

 

 

Ikszedik nonszensz

 

A csöndben lévő hangok a legtisztábbak, mert belőled jönnek.

A zajban lévő csendek a legtisztábbak, mert belőled jönnek.

Van, aki a csendtől menekül, van, aki a zajtól.

Pedig mindkettőben ott vagy TE. Tanulj meg hallani és hallgatni.

 

 

 

Reményik Sándor: Mikor ünnepet ül...

Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
- Lehet gyászünnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!

Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul,
Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
Messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

Akit nagyon szeretsz:
Völgyben ne lakozzál,
Hegyen találkozzál
Ott társalogj Vele,
Társalgásod imádkozás legyen,
Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.

Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol,
S hogy balgán letépjed,
Őrizzen az Isten attól téged!

Ami el nem kophat
Forró közelségbe',
Hosszú megszokásba,
Akárminek hívják:
Annak az érzésnek örök a zománca.

Városi transz

zötyögök a bkv-val
ereimben két kávéval
mindenki metróarcot vág
töredezett a világ

lábak alatt reklámszatyrok
fejek felett plakát vackok
lelkekben a hirdetések

"önmagamat keresem"

a biztonsági sávon állok
csodára talán ha várok
megszólal a nő a dobozból

"kérjük hagyja el a bolygót"

átszállok a szellemi síkra
visszhangzik a Bhagavad Gita
a mozgólépcsők kisimulnak
kacsintok egy kisfiúnak

Rögtönzött nyári kép

bogrács riszál a kertben
darázsderék ring a karomban
kandúr dorombol térdem előtt

egy rigó szárnya rándul a bokron
szívcsakrám virágcsokor
aurám táncra perdül

sírkamrám februárja
régóta összetörve már
vörösre fürdet a bor

szerelmem vérarcú nyár
árnyékod sikátorában
napsugár vibrál

Pánikroham

Gyolcsba tekert testemet kicsomagolja a vágy
s balzsamos ujjperceimmel ajtót nyitok.
Felhorkant csendjéből minden tárgy,
tűsarkon táncol a féltett titok.

Kopog a parketten megannyi múzsa,
meghalt vagy kárhozott szeretők.
Hiába nyeled a bocsánat ostyát,
torkodban eltörik a halleluja.

Csak tiporsz, mint skarabeuszokon, az emlékeken,
mik bőröd alatt fúrnak utat
vagy mulatsz a tobzódó vendégeken,
mikor pezsgőt durrant a hangulat.

Medúza-mozgással hajtják feléd vizenyős testüket
a meghalt vagy kárhozott szeretők.
Hiába húzod be balzsamos ujjperceid,
csak jönnek tovább, mint síneken a süket.

Felhorkant csendjéből a csap,
csöpögni kezd minden elzárt pillanat,
omlásnak indul a lét, s a hulló vakolat
sarokból sír. Az elmúlás mulat.

Szúnyog vakarja hátát, dézsmálja éjszakámat,
mint meghalt, vagy kárhozott szeretők.
Magány korbácsol, kéjkovács hevít,
versem feszítem pajzsként a szívhalálnak.

De semmi sem segít.

A Mester és egy Margarita koktél

- Író akarok lenni. Mit kell tennem?
- Írj.

- Szabad akarok lenni. Mit kell tennem?
- Szabadulj meg a szabadságvágytól.

- Minden akarok lenni egy személyben. Mit kell tennem?
- Szabadulj meg mindentől.

- Azt akarom, hogy szeressen. Mit tegyek?
- Szeresd és engedd szabadon.

- Több időre van szükségem. Hogyan szerezzek?
- Feledkezz meg róla.

- Szeretném mindig önmagamat adni. Hogyan csináljam?
- Feledkezz el magadról.

- Bárcsak elkerülhetném a halált. Hogyan sikerülhet?
- Ha kész vagy a változásra.