Készülünk, készülünk, próbák hegyén-hátán. Egy hónap múlva a cirkuszban a helyünk. Egy új élet. Új kezdet, új kihívások és barátságok. Pont megfelelő arra, hogy a múltat félretolva jöhessen egy tisztább, erősebb jelen. Mi rajta vagyunk a jelen.
Majmok a hátsó ülésen, zsonglőrködés szívtájon. A lelkünk artista mutatványa. Szaltóztunk eleget már, a gyakorlás alatt kezünk-lábunk törtük. De mára profi lélektörők lettünk, törhetetlenek és gyötörhetetlenek. Előre nézünk, és kifelé. Az összes égtáj mágnesként vonz majd magához, az állandóságnak vége, aki állandósulni akar bennünk, az magára vessen.
Kevés állandó dolog van, és közhely az axióma, de állandó csak a változás. Hogy is lehetne hinni abban, hogy valami örök, és változatlan?
Hogy valami egyszerűen csak úgymarad, miközben minden más mozgásban van. És ha tudjuk, hogy minden hat mindenre, akkor ez végképp kizárható.
Mitől örök valami? Attól, hogy változik. Bár bizonyos értelemben belső magunk, az ún. harmadik erő változhatatlan. Mi ez az erő? Talán a DNSünk-be kódolt előző életek megoldatlanságainak lendülete?
De tényleg, honnan jön az emberbe a tánc, az írás, a bölcsesség? Honnan a késztetések? Kész-tetés. Már kész van, amikor megszületünk. És csak ez lehet örök a változás (élet) különböző tükreiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése