Az Isteni Lyuknak köszönhetem, hogy élek. Erejének, kitartásának, értem hullajtott vérének.
Az Isteni Lyuk már annyi mindent megtett értem. Levest főzött nekem, az ajándékboltokat járta Valentin napon, kialvatlanul ment dolgozni másnap. Feltüzelt, vagy megpofozott, hisztizett vagy édesdeden búgta fülembe: szeretlek.
Az Isteni Lyuk epekedett, szórta azt a rengeteg sms-t, túllépve minden kreditet, majd az Isteni Lyuk sértetten dobta el a telefonját, és fejére húzta a paplant. Az Isteni Lyuk sohasem viccelt, mindig mindent akart. Isteni Lyukak ülnek a metrón. Isteni Lyukak szállnak felettem New Yorkból Bangkokba, Lisszabonból Prágába. Isteni Lyukak éheznek. Isteni Lyukak tömnek, tömnek, mohón, mintha nem lenne holnap.
Mégis: egy Istentelen Lyuk a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése