2011. november 2., szerda

Kultklip



Az egyik kedvenc videoklipem. Miért? A fantasztikus hangzás mellett egy olyan témát jelenít meg, amelynek alkoholista burka alatt azért rendesen meghúzódnak a lelki indítékok, ahogyan az alkoholizmus végállapota is. Eszembe juttatja a nagyvárosi szingliség, de pejoratívabb értelemben az elidegenedettség megátalkodott bűneit, bűnrészességét, amiben bizony mi magunk is benne vagyunk tövig, mindaddig, amíg a metrón az idegen idegen lesz. És nem pedig ember, akihez nyugodtan hozzászólhatsz, hogy:
haver, milyen volt a napod?

Igazából mindenki magába dögölve él, létezik, iparkodik, hogy jobb legyen, élhetőbb legyen az élete. De élhetőbb talán csak egymás által lehet. Valahol az emberiség összeveszett. Elfelejtette, hogy mik azok a dolgok, amikért idejött.

És viszi a lakást, és viszi az álmaidat. Viszi a szerelmedet, viszi az életedet.

Hát nekem erről szól ez a zene és a klip.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése