Lélekgimnasztika

Arra eszméltem a napokban, hogy valójában a lelki rugalmasság az, ami szabaddá tesz. Erre ugyanúgy lehet gyúrni, mint egy testépítő bajnokságra. Ha rugalmas vagy belül, akkor, ami neked pattan, nem fog összetörni, sem akkor, amikor közeledik, sem akkor, amikor távolodik. Egy idő után bekerülsz az ÉN VAGYOK állapotába, ami annyit tesz, hogy minden pillanatban jelen vagy, és az, hogy a másik mit lép, nem befolyásol, nincsen rád hatással, mert el tudod engedni, ami köt: éspedig a vágyaid, vagy a félelmeid. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy el kell fojtani a vágyakat, nem, nem, nem. Elfogadni kell a másikat, és elengedni magunkat. Ehhez kell a tudatosság, az éberség, hogy soha-soha ne alázkodjunk meg a saját vágyaink hatására. A vágyak előbb-utóbb teljesülnek. Amint uralni kezdenek, abban a pillanatban veszítjük el az éberségünket. És az egy újabb rabság lesz, ami köt, mert mi magunk kötjük hozzá magunkat. Ne kötődj. Csak légy magad. És légy a másik is egyszerre. Légy minden. És semmi. De ez közhely.