Hogyan is kellene elkezdeni ezt az új évet?
Sehogy. Folytatni kell mindazt, ami jólesik, és következetesen kerülni azt, ami nem.
Egy új év persze mindig új lehetőségeket lobogtat. Most aztán... most már tényleg... elérem, eljön, megcsinálom.
A rossz hír, hogy nem jön el. Az életünk nem torta, hogy minden év végén leváljon egy szelet, és megegye a fene.
És január elsején sem történik csoda, csak lencse van, meg rezignált másnapos nézés.
Nem kell fogadkozni, ami nem tetszik, azt nem kell tovább csinálni. Tehát bármikor le lehet mondani a plusz falatokról és a következő szálról. Még a társfüggőségről is. A pornóoldalakról is. De ha valakinek így kerek az élet, akkor minek az önsanyargatás? Ha mindenki megtalálná magában a lehetőséget, az erőt, a saját csodáját, és abban kiteljesedne, semmi szüksége nem volna fogódzókra (a fogadalmak támasztékok). (Ez abból is látszik, hogy általában nem valósulnak meg.) (Ha megvalósulnak, akkor nem is fogadalmak, hanem elhatározások.)
Folytatni kell ezt az istenverte életet, ugyanabban a cipőben, ugyanabban a bőrben, ugyanazzal a reggeli fejjel. Minden jó lesz, ha jók maradunk magunkhoz, és elhozzuk a világba, amiért idejöttünk.
Ebben a cipőben, ebben a bőrben, ezzel a reggeli fejjel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése