Az én politikám humanista, emberközpontú. Egy spirituális vezető, aki a tudatosságra nevel, nagyobb politikus, mint bárki. Ugyanis azt tanítja, hogy az önismeret a legfontosabb. Az önfejlesztés csak ennél fogva valósulhat meg. Ha én fejlett, kulturált vagyok és a családom is az, a barátaim is, a szomszédom is, a tanárom, főnököm, stb., stb., stb., akkor nem alakul ki olyan politikai rendszer, ami manapság jellemző az országra. Ha valamilyen úton-módon mégis csak besikerülne, akkor a felébredt többség azonnal lerombolná.
Így hát... mindent belülről kell kezdeni és ezt a lehető legtöbb fórumon, körben, szélességi és hosszúsági fokon, terjeszteni kell. Mindennek bennünk van a kulcsa.
Akkor majd lesznek megfelelő fokú érzelmi intenzitású párkapcsolatok, nő az EQ, (és nem férfi), mindenki kiáll majd a céljaiért a megfelelő morális értékek mentén, így nem fog csalódottan olyan munkát végezni, ami totál nem való neki, nem kell senkit agyba-főbe verni, mert nem hozza be a sört, vagy mert nem fekszik alád, nem kell majd veszekedni a villamoson a nyuggerekkel, mert majd belátjuk, hogy öregebbek és lassabbak, számunkra felfoghatatlan terheket cipelők (és nem csak a piacról).
Rádöbbenünk arra is, hogy nem kell elfojtanunk az érzelmeinket és ritkábban betegszünk meg. Mert megtanulunk bízni másokban, hiszen mások is egyre megbízhatóbbak lesznek, nem az EMÓS kisírt szem lesz az elvárt trend, hanem a mosoly, ami mögött kisugárzás is van.
Mernénk idealisták lenni, mint ez a poszt, amelynek írója nagyon jól tudja, hogy ez a folyamat talán eltart még egy évezredig, de addig is örül, ha megoszthatja azokkal, akik értik, akik gondolkodnak és éreznek és azon vannak, hogy egyszer, bármikor, de minél hamarabb elérjük az áhított életminőséget. Egyelőre persze azoknak a legnehezebb, akik már úton vannak felé, ugyanis a rendszer, a többség még nem zárkózott fel - így, sok-sok magányos ösvényen keresztül, egyéni életükben ugyan elérve és megteremtve a beteljesedett küldetés, hivatás, lélek Mennyországát, mindezt a többség pokoli vasvillái szurkálják véresre, tépázzák könnyesre és nem azért kerülnek padlóra, mert szerencsétlenek, vagy hibásak, hanem azért, mert túl kevesen vannak és túl előrementek. Ők mégis továbblépnek, minden egyes nap, hívőként avagy hívóként, bátran előrenézve, tisztán menetelve a nirvánába.
Ehhez nem kell semmilyen oldalon sem állni. Csak az emberin. Ehhez nem kell kommentekben zsidózni, csapkodni, okoskodni, egózni, dörömbölni, leigázni, szakérteni. Mindenki legyen a maga szakértője - annyi épp elég lesz ahhoz, hogy igényes és kulturált társadalomban éljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése