Naplópercek

esténként, ha ünnepélyes Múzsa jön,
ld. kávéházi Múzsa, előveszem
a barna szövetbe kötött naplót,
hogy felidézzem a kézírásomat benne

már monitorhoz szoktam,
a kitörölhető szavakhoz,
a félregépelt élethez,
amelyet egy gombnyomásra
lomtárba helyezhetek

most van időm írás közben
a kezemet figyelni, körülnézni
a szobában, ahol kinyomtatott papírhullák
lélegeznek egy dobozban,
élettelen farmer térdesedik a széken,
kiflibe gömbölyödött macska szuszog

a könyveimben felhalmozott gondolatok
szinte suttognak egymás között
zen üzen a kezemnek
Adyval Rimbaud iszogat
Zeusz Buddha és Jézus
éppen tarot-t vetnek a világról

a sárkányszerű zöld növény egyik feje alatt
fényképen állok veletek bekeretezve,
harmincadik születésnapom körül,
rövidujjúban, (szüli)napszemüvegben
és a vízipipa kígyója bekúszik mögénk

szabálytalan dzsungel ez a polc
mondhatni éden-
től keletre Évával, az alma és Ádám
cenzúrázva vagy betegszabin

ásításaim eredménye talán egy létlazító
álom lesz, jutalma pedig az új nap
irdatlan robbanása, amikor barna füzetemet
csak épp megsimogatom, álmodjon tovább,
hogy belsejében megérjen az erő

a következő kinyitásra