2015. február 21., szombat

Viszlát, Mama


Köszönöm neked a gázkonvektor-kattogást
Pumuklit és Éder mestert
a kakaós csigát a kekszet
a ciánkék és tavaszsárga húsvéti tojást
Lagzi Lajcsit is köszönöm
és Márió a harmonikást
Köszönöm az udvart a vaksi macskáival
ahol üveggolyóztam vagy ugróiskoláztam
öröklétre szóló unoka-tagságival
a téli szüneteket is a napok lassú csoszogását
a lusta húslevest és öregséged jajdulását
Köszönöm neked a családi össztudatot
amit birtokoltál tovább már nem adhatod
olyan időket is amelyek nélkülem múltak
mégis valamilyen módon értem visszanyúlnak

milyen kicsi vagyok én hozzád képest Nagymama
veled elment egy világ
de bennem lüktet állaga

Köszönöm neked azt a sok áment és könnyet
ami annyi mindenen átment
mennyi születésben voltál résztvevő
alakod a jövővel egyre inkább szembenő
felosztottad magadat ami még többé lett
egy, kettő, három, aztán még több élet
mennyi halált is kibírtál
most te érkeztél el oda
bezárt veled az ÁFÉSZ és bezárt az óvoda

Köszönöm neked tudod mit?
köszönöm az anyukám
hogy felnevelted és hogy én is
lehettem még azután.

És azután és azután és azután...
majd nekem mondja valaki hogy anyukám
és azután és azután és azután
elbúcsúztat engem is az unokám...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése