Az indulat a kreatív erők megbetegedése.
A megszokás a lélek elmeszesedése, amely a mozgást is fájdalommá változtatja.
A bölcs nem ismer otthont a földön, csak alkalmi menedéket.
Más a pillanatnak élni az idő fogságában és más az idő fölött örök jelenbe emelkedni.
Az erős, kalandos, romantikus képzeletélet sokszor saját bűntudatát reagálja le prózai házimunkák őrlésében, szinte neurotikus szorgalomrohamok offenzívájában. E mechanikus tevékenységek ugyanakkor kamuflázst és bázist jelentenek regényes kalandozásához. E párhuzamosan futó kettős élet sok későbbi meghasonlás alapja. Mert a léleknek rengeteg energiája vérzik ki sziderikus fantazmákban, s a fizikai sík realizációjára nem marad fedezet. A sikertelenség azután keserű elégedetlenséget okoz. S az elégedetlenség különféle betegség-művek bonyolult szövevényét teremti meg.
A belső rang éppúgy elutasítja magától a külső pozitúra sallangját, mint ahogy az egészséges fogsorú ember nem hajlandó protézist viselni.
A Szépség igazsága mélységi síkon vetület, káprázat, Mája.
Az Igazság szépsége a magasabb síkok valósága; önmagával azonos lényeg. Ami nem mulandó, tehát igaz!
Az igazságot sohase másoktól követeljük. Valósítsuk meg mi magunk!
A szeretet nem passzív ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás támadásban lévő démoni indulaterőkkel szemben.
A zárlat csak akkor börtön, ha az, akit körülvesz, a büntető karma üldözöttje. Ha valaki önként választja a klauzúrát szétömlő erői akkumulására, akkor zárlata boldog védettséggé változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése