csak a nesz
a színes ágyhuzat absztrakt formái alatt
tudatlan
sikítok a gyilkos elmék megy lehalkítva a tévén
puha bőr
a szolárium rád égette aranynyakláncod kétcentis keresztjét
így juss át
kedves a halálon én kívánok hozzá nagyon jó szerencsét
bár lehetnék
leszek!
az aki veled ma mindent ugyanúgy láthat
függönytelen ablakodon át a hegyoldalba vájt vasárnap
másnapos éppen a létezésre leredukált hangulatát például
hogy tél van
és te szorongatod mint gyermeket a vicces kutyád
aki mindig közénk nyalja az ismeretlen utakat
szájában foglyul ejtett ismerős ruhadarabbal
foszló csend
jazzbalettozik a felső ajkadra írt vallomásom
a tantra tanát a csiklórepüléses végállomáson megértem
nem tudod elképzelni sem hogy mennyire szerethetnélek
ha engednéd
hogy feltörekvő hajnalaimat naponta kiéljem rajtad
és kibontsam hajadat mint egy ajándékot finoman és lassan
megilletődve izgalommal vajon mi lesz benne
pedig tudom
de most türelmesen meetingelnek a teamleader vágyak
nem hiszem hogy értelme volna feltételezni bármit
rohanni kéne vagy megfelelni az illékony valódiságnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése