Network

megakadt lemezem lemeztelenít

bár vinnék hangomat madáriák

a megosztás gombján túlra

lelkek profiljaiba tisztán illeszkedve

vigasztalva, őszintén, valóságosan

energiákat mozgósítva

aprótestű atomokat

kvantumtáncra bírni

rezgésekkel rezonálni

határtalanul szabályosan

végigkövetve visszafordulásuk

törésük pontjait

gondolat-emailek

érzelemgóckereső program

online telepátia

lehetne telepítve bennünk

mind csak merlei/vernei/alexanderes

utópiás álomittasság

a paradigmaváltás fokozatai

osztályai besorolása az egyes emberben

mérvadó mérhető volna

egy metafizikai network rendszerben

 

Minden költészet

a fészbúk posztok utazó fotói

chattengerek hullámozása

a profilképek mosolya, grimasza,

vagy spontán elfordulása

 

a boltok áruin a címke és a trágár

drágaság a magyar pénztárca csaholása

és a tömött reklámszatyrok

basszameg leszakadása

 

metróhuzatban hajakból átszivárgó

samponillat parfümfelhő mozgólépcsőn

mögéd illant fenéknéző férfiszínpad

szembejövők-szembemúltak

 

fizetésfelvevők arcán a gyermeki zsebpénzöröm

vagy cinikus felnőttbánat

kinek mi jut

közös chiből GDP-ből

 

a nyóckerbeli kurvaélet és a külvárosi fasz

vadribancok pörgetése kocsmák előtti balanszok

neonárnyékképei villogó nyitva táblák

zárva lényei

 

párok titkosírásai szinglik titkos sírásai

az összetolt álmok alatti por vagy

a bútormagány kopott vágyai

választásaink maradványai

 

az élet meg nem írt költészet

le nem festett önarckép

el nem énekelt valóság

kifejezetlen szépség

 

 

In-spirál

Ebből az élményből keletkezett egy egészen új, hosszú távú projekt, amiben a zenéléshez való hozzáállásom erősödött meg. Egészen különös az előadó, az egykori Neurotictól jutottam el a személyéhez. Hasonlóak a színei az enyémhez :) Sok minden eszembe jutott róla, ami nem volt az eszemben, csak a szívemben él. Valami ősi emlékezet, természethasonlóság, léleklényeganyagminta.

Ez a felvétel a mai napomat ezüstözte be, minekután átutaztam a várost, és az arcokra nézve a metrón, hihetetlen közösséget éreztem a magyar néppel, a hibáival, az értékeivel. Én is el lettem hívva, vissza lettem hívva külföldről. Még nem tudom, hogy miért, csak azt érzem, hogy itt a helyem.

Naplópercek

esténként, ha ünnepélyes Múzsa jön,
ld. kávéházi Múzsa, előveszem
a barna szövetbe kötött naplót,
hogy felidézzem a kézírásomat benne

már monitorhoz szoktam,
a kitörölhető szavakhoz,
a félregépelt élethez,
amelyet egy gombnyomásra
lomtárba helyezhetek

most van időm írás közben
a kezemet figyelni, körülnézni
a szobában, ahol kinyomtatott papírhullák
lélegeznek egy dobozban,
élettelen farmer térdesedik a széken,
kiflibe gömbölyödött macska szuszog

a könyveimben felhalmozott gondolatok
szinte suttognak egymás között
zen üzen a kezemnek
Adyval Rimbaud iszogat
Zeusz Buddha és Jézus
éppen tarot-t vetnek a világról

a sárkányszerű zöld növény egyik feje alatt
fényképen állok veletek bekeretezve,
harmincadik születésnapom körül,
rövidujjúban, (szüli)napszemüvegben
és a vízipipa kígyója bekúszik mögénk

szabálytalan dzsungel ez a polc
mondhatni éden-
től keletre Évával, az alma és Ádám
cenzúrázva vagy betegszabin

ásításaim eredménye talán egy létlazító
álom lesz, jutalma pedig az új nap
irdatlan robbanása, amikor barna füzetemet
csak épp megsimogatom, álmodjon tovább,
hogy belsejében megérjen az erő

a következő kinyitásra

Viszlát, Mama

Köszönöm neked a gázkonvektor-kattogást
Pumuklit és Éder mestert
a kakaós csigát a kekszet
a ciánkék és tavaszsárga húsvéti tojást
Lagzi Lajcsit is köszönöm
és Márió a harmonikást
Köszönöm az udvart a vaksi macskáival
ahol üveggolyóztam vagy ugróiskoláztam
öröklétre szóló unoka-tagságival
a téli szüneteket is a napok lassú csoszogását
a lusta húslevest és öregséged jajdulását
Köszönöm neked a családi össztudatot
amit birtokoltál tovább már nem adhatod
olyan időket is amelyek nélkülem múltak
mégis valamilyen módon értem visszanyúlnak

milyen kicsi vagyok én hozzád képest Nagymama
veled elment egy világ
de bennem lüktet állaga

Köszönöm neked azt a sok áment és könnyet
ami annyi mindenen átment
mennyi születésben voltál résztvevő
alakod a jövővel egyre inkább szembenő
felosztottad magadat ami még többé lett
egy, kettő, három, aztán még több élet
mennyi halált is kibírtál
most te érkeztél el oda
bezárt veled az ÁFÉSZ és bezárt az óvoda

Köszönöm neked tudod mit?
köszönöm az anyukám
hogy felnevelted és hogy én is
lehettem még azután.

És azután és azután és azután...
majd nekem mondja valaki hogy anyukám
és azután és azután és azután
elbúcsúztat engem is az unokám...

A szürke gagyi árnyalata

Kikerülhetetlen, hogy ne legyen egy posztom a Szürke filmről, bár nem néztem és nem is fogom, eleve a könyv sem érdekelt - és nem a téma miatt, hanem mert egy közhelyes, felszínes cucc. A film traileréből ítélve egyrészt sok a koppintás a 9 és 1/2 hét-ből, ami azért ebben a kategóriában elég jó film, már csak a színészek miatt is. De ezt a filmet fogalmam sincsen, hogyan lehet eladni ezzel a karakter és tartás nélküli palival, aki egyáltalán nem tekintélyt parancsoló - szemben Mickey Rourke-kal. Azt sem értem továbbá, miért üt ekkorát egy évszázadokkal ezelőtt, már Pasolini Sodomájában a végletekig lehámozott téma. Olyan, mintha most fedezték volna fel a spanyolviaszt. Unalom. De úgy látszik, született egy új kategória: a giccs SM.

Lássuk a régi verziót, ahol mérsékelten adagolják a jeleneteket, de egy-egy pillantásban több van benne, mint a szürke akárhány árnyalatában:

És a felhigítottat, amelyben a jelenetek elnagyoltak és ahol izgalmas lehet egy falhoz vágás, azon kívül semmi:

 

Good night Chriszcsön. Good night Anasztézsja.

 

Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés

Néha a maradáshoz nagyobb erő kell, mint az elinduláshoz. A külföldi lét megadja a lét, de ennek a lének tétje van: csak elképzelhetem, hogyan él tovább itt minden nélkülem: a kutya, miután megnyírták, keres-e vajon a labdával a szájában? A macska éjjelente ki mellé kuporodik? A barátok csendje, ahogy a fényképeket nézegetik rám mutatva: ő elment. Ő elment és nincs itt. És ők is elmentek valahova a múlttá lett jelenbe. Valahova az emlékeimbe, vagy a chatbe az arckönyvben, ahol a másfél centis profilfotó válaszolgat egyhangúan, mindig ugyanolyan képet vágva.

Nem lehet megmutatni, átmenteni a kedvenc utcádat, kávézódat, a kinti szokásrendszeredet Budapestre. Így kialakul egy itthagyott és egy felvett új én, ami nem passzol se ide, se oda. Tudathasadás szerű a bevándorló élet. Tele van kihívással és örömökkel, de ezeket nem tudod megmutatni az itthoniaknak, mert nem velük, hanem új, kinti kollégákkal, ismerősökkel beszéled meg egy sör mellett ezeket. Pedig néha milyen jó is lenne egy romkocsmában ülve magyarul hangoskodni, lelkesedni és szeretni.

Szóval: menni annak, aki önmagát keresi - mert garantáltan megtalálja,
és maradni annak, aki szeretne jobb, minőségibb emocionális körülményeket.

A lét meg majd valahogyan megszüli a lét.