Szenvedély elindult. Négyesfogat húzta kocsiját. Elől két legerősebb lova: a Vágy és a Kíváncsiság, mögöttük: a Lelkesedés és az Izgalom. Szenvedély kocsis és utas is volt egyben. Elindult tehát, hogy felfedezze a világot.
Körülötte éjszaka és lángok.
Robog a fogat.
Senki sem látja már, a felvert por mindenkit megvakít. Szenvedély áthajt oda, ahova kívülről lehetetlen bepislantani.
Reggel bontja batyuját. Kigurítja belőle a Napot, s néhány bárányfelhőt, majd kékre festi a hátteret.
Szenvedély leveszi az orrát és a levegőbe hajítja.
"Szippants, kicsi orr, és hozd el nyálkahártyáidon a Mindenség illatát!"
A Reggel jön és letépi Szenvedély szeméről a bőrt, hogy az még tisztábban lásson. Szenvedély szereti. Mert dinamikus, friss, bűntelen, tiszta és reményteljes. Mert még tartogat, kecsegtet, hívogat, nincs túl a napi hazugságokon, tévedéseken. Szenvedély ideálja ő.
Hattyúk szeretkeznek a vízzel. Csőrüket beledugják, szárnyaikkal ölelik. Szenvedély a szemükbe próbál nézni, lábait hullámok simogatják vadul, pajkosan. Háta mögé oson a szél, mint izgatott szerető, hajába kap, a nadrágját fogdossa. Szenvedély a természet szimfonikus zenekarát hallgatja és egyesül vele. A Balatonpart még nem zajos olajosbőrű strandolóktól, még a Magány uralja.
És a Magány szép. Térdig érő, barna kabátja van, haja a szemébe lóg, csapzott, arca szikkadt, józan. Egy padon ül, kéziratokat válogat, majd mereven maga elé bámulva ír.
Szenvedély int neki, a Magány észre sem veszi. Nem baj.
Minden zenénél eredetibb a vadludak érkezésének ünnepe, a fűzfák suhogó kórusa, a víz csacsogása, a habjai alatti pletykavilággal.
"A Természet a mi anyánk, s mint tehetetlen, de boldog magzatok fekszünk a méhében: a Földön. Azaz csak feküdnénk. Mert milyen méh az, ahol a tápcsatorna fémből van és térfogatnövelővel cseperedünk? A magzat-tévé pocsék adásairól nem is beszélve. Egy járvány sújtja Anyánkat, az IPAR. Azaz: Intelligensen Pusztító Anyagyilkossági Rohamosztály. A magzat minduntalan születni akar, kiszületni a testből, hogy hatalmasabb legyen nála, majd megrugdalja. Visszavágyódása is üzlet: a turizmus, amely vámokat szed. Akinek nincsen pénze, ne is álmodjon."
Ennek ellenére Szenvedély mindig utazik.
Magában utazik.
Ahol nincsenek határok, nem kell útlevél, és nincsenek vámok. Mindenki azt hoz be és azt visz ki, amit akar. Szenvedély hol isztambuli kofák között sétálgat, utcai muzsikusok felé pöccintve egy érmét, hol piramisok lábát csókolgatja, s így tovább.
Szabad a lelke, s beéri ezzel, hiszen nagyon tehetséges alkalmazottja van:
A Képzelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése