Mitől ember az ember? Mitől isten az isten? Mi történik
velünk itt? Mi történik velünk ott? Talán minden a nagy törésből keletkezett.
Törünk, majd történünk. Törtetünk és törekszünk. Nem hiszem, hogy törés nélkül
meg tudnánk nézni egy csont belsejét. Hiába minden boldogság-eszmény. A
szeretet is blabla. Az már csak utána jön. Miután történt valami. És a megtört ént ekkor hatalmába keríti a megismerés utáni vágy. Nem hiszem
el, hogy igazán boldogok lehetnek azok, akikkel semmi sem történik. Mert ők nem látják, hogy mennyi minden történik. A vegetáció
közömbös állapotában vannak. Levitálás a valóság felett. Resti-meditáció. De a vonatra
fel kell szállni! És nem az állomáson várni és nézni, hova, merre haladnak más
vonatai. Ettől hiteles egy író. A megéléstől: akkor is, ha nem él meg belőle.
Sőt, leginkább akkor. Mert akkor szabad. Nem korrumpálható. Igazat mond. Nem
csak a valódit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése