mennyi erőm van még
egyedül kávézni reggel
szembenézni magammal
ahogyan senki sem mer
vajon leszek-e még jó
átölelni a múzsát
tudni hogy haza vár engem
mikor járom az őrület útját
talán messze van még a túlpart
amikor sötétbe zár
és atomként fog fel a kozmosz
de a mutató tovább jár
mennyi van még bennem
tűrni és oldani sorsom
ha a világon kint rekedtem
pedig benne lenne dolgom
vajon hány percem van még
csókjaim elhelyezni
az élet meztelen testén
és lenni tovább, csak lenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése