Arc poetica

Egy rövidebb vallomást intéznék arról, mik, melyek az irányadó elveim napi, irodalminak nevezhető létezésemnek.
Talán inkább pontokra szedem:
1. Az élet az első, az irodalom a második.
Tehát törekszem arra, hogy az életemmel írjak, s nem pedig az írásomban éljek. Ennek a pontnak van egy másik értelmezése is: maga az életem, a létezésem váljon költészetté, s ne pedig a költészetem az életemmé. A létezésem, a gesztusaim legyen művészet, az, aki, ahogy vagyok - barátságban, szerelemben, partizásban és munkában. Ez nagyon fontos számomra, ezután jöhet csak az írás. Nagyon szeretnék például két lábon járó könyv lenni és nem pedig író, aki elbújt a könyvben.
2. Kőkemény őszinteség.
Az általam megismert és értelmezett valóság teljes átadása, ami nevezhető realista irodalomnak is, bár az én realizmusom kissé különbözik az általában realizmusnak skatulyázott vízióktól. Mivel nem tudok egyetlen valóságot feltételezni, nem is nevezem magamat realistának. Hiszen mindenki realizmusa különbözik. Igyekszem mindent leírni, és semmit sem visszatartani, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatom, hogy megbántok valakit, vagy vásárra viszem a bőröm.
3. Sokszínűség = Teljesség.
Nehéz utat, de tudatosan választottam, miszerint az irodalmon belül a lehető legszélesebb spektrumot igyekszem a lehető legtöbb eszközzel szemléltetni. Lesznek olyanok, akiknek nagyon tetszik egy irányom, a másiktól viszont sírva menekülnek. Ez mindig így lesz, mert nem egy bizonyos árucikk akarok lenni, hanem maga a bolt. Azt vedd ki, ami tetszik. A létezés teljessége ugyanis azt jelenti, hogy minden aspektust észre kell venni, azokat pedig az eszköztárból kiválasztott, hozzájuk illeszkedő prezentációs technikával kifejezésre juttatni. Egyszerre létezik bennem a recenziók és esszék tudományos, analitikus nyelve, a szürrealisták, szimbolisták vizuális analógiái, humoreszkek abszurditásai, a mesélő kedv, a versek között pedig a szabadverstől a kötött formákig minden.
Nem akarok skatulyaköltő lenni. Nem, nem kell, hogy egyből rám ismerjenek. Pont ezt igyekszem elkerülni. A jellemezhetetlenség egyfajta végtelenséggel, lezáratlansággal, nyitott ajtókkal kecsegtet. A kialakultság meghaladásának nevezhető, amennyiben tudatos. Amennyiben nem, akkor a kialakultság hiányának. Az enyém tudatos. Az egységet ez esetben az életmű mutatja meg, nem annak egyes darabjai. Majd, ha... remélhetőleg eljutok odáig, hogy életműről legyen szó, jó pár évtized múlva.

Hogyan lettem Eve Alexander?

A felvett nevem: Eve Alexander. Sokan kérdezik, hogy miért? Minek és honnan jött ez az írói név?
Az egyetlen prózai ok, hogy Horváth Évából százezer van. Lehetetlen egy ilyen névvel bármit is kiadni, másrészt pedig semmiféle névrokonságot nem akarok egy szépségkirálynővel sem.
Sokat gondolkodtam a dolgon, amióta Eve-ként létezem. Mert nem én lennék, ha nem vizsgálnám meg a spirituális jelentőségét alaposan. Mi rejlik horváthévaságom hátterében?
Maga a sorsfeladatom: kitűnni tudni a szürkeségből, harcom a középszerű ellen, az önmegvalósítás és az önfelvállalás. Nem elbújni akarok Eve Alexander mögé, hanem felnőni hozzá. A legérdekesebb, hogy már magam is meglepődöm, amikor a személyimben, vagy hivatalos iraton meglátom az eredeti nevemet. Mintha valaki más lenne, legalábbis semmilyen közöm nincsen hozzá. Sokan szólítanak Eve-nek, akik nem ismertek Horváth Évaként.
Soha nem fogom letagadni azt, hogy honnan jöttem, és mi a nevem. Ám, lehet, hogy eljön a perc, amikor a személyim is megváltozik.
Másik ok: mivel alapvetően globálisan gondolkodom, és nem titkolt célom idegen nyelven is megjelenni, a felvett név ezt is jelentősen támogatja.
De mégis, hogyan keletkezett?
Rengeteget, éveken át gondolkodtam rajta, hogyan kellene megváltoztatnom a nevemet, hivatalosan is. Nem tetszett semmi, mindegyik verzió tőlem idegennek hatott. Aztán lassan-lassan közeledett a megoldás.
Az Eve ugyebár adott volt. Szeretem az Éva nevet, mert egyrészt a Bibliában ő volt az, aki belement a kígyó általi megkísértésbe, és bizony vele együtt a tiltott tudás világába, ahol jómagam is sokat időzöm. Másrészt az emberiség anyja. Az Alexander pedig egy munkatársamtól ered, aki elkeresztelt Nagy Sándornak, és jókat röhögtünk ezen. :)
Jelentése pedig: férfiakat vagy férfiaktól oltalmazó. Továbbá: a Sándor név mély, érzékeny, tiszta személyiség kialakulását segíti. Intelligens emberét, aki az anyagi dolgokat megbecsüli. A név viselõi minden jó minõségû dolgot élveznek, amit csak lehetõségeik megengednek. A Sándoroknak jó érzékük van az üzlethez és a vezetéshez. A legjobb munkát akkor végzik, ha függetlenül, önállóan dolgozhatnak, és cselekvés elõtt megtervezhetik azt. Nem barátkoznak könnyen, inkább távolságtartók.
Numerológiai szempontból vizsgálva pedig ez a név hozzásegít a sorsom beteljesítéséhez, mivel annak számértéke 9-es.
Eleve nagy lépést jelentett átvezetni magamat az Eve Alexander-ségbe. Innentől rajta a sor, Horváth Éva pedig marad egy üres adat.

Szerelemtangó

Szeretni = elengedni tudni. Távolodni, közeledni. Közeledni, távolodni. Utazni. Utaztatni. Tükörbe nézni és elfogadni a képet vagy megváltoztatni, ha nem tetszik. Szeretni azt jelenti, ha vele vagyok, csak rá koncentrálok. Elvegyülök vele, eggyéválok vele, majd önként visszaadom a világnak, eleresztem, hogy tapasztalja, élje, ami az ő saját sorsa. Én nem lehetek a sorsa. Én az én sorsom vagyok, és ő a része, segítője, tovább álmodója, csiszolója, kísértője, bűvölője. A szerelem: belégzés-kilégzés. Feszültség-oldódás. Mert, ami nem feszül, az nem oldódhat. Ha nincsen kilégzés, akkor belégzés sincsen. A levegőt is elengedem, és hiszem, hogy a következő légzésnél ismét megkaphatom. Sokan belefulladnak a kapcsolatukba. Pedig ki kell nyitni az ablakot. Szellőztetni kell. Akkor is, ha fáj, ha hiányzik. Ezt az űrt önmagunkkal kell megtölteni és akkor a szeretett személy nem világűrt kap vissza, hanem univerzumot, mikor legközelebb találkozunk. A szeretet ADÁS. Elfog-ADÁS.

A francnak annyi

(Tribute to Mohai Tamás)

A fasznak annyi ceruza

a fasznak annyi hegyező

a fasznak annyi gésa

a fasznak annyi legyező

a fasznak annyi reumás

a fasznak annyi cukros

a fasznak annyi pincér

a fasznak annyi pultos

a fasznak annyi ismerős

a fasznak annyi idegen

a fasznak annyi hős

és a fasznak annyi türelem

a fasznak annyi kávé

a fasznak annyi iroda

a fasznak annyi tévút

a fasznak annyi pocsolya

a fasznak annyi viktor

a fasznak annyi rezsinem

a fasznak annyi címke

a fasznak annyi rezsimen

a fasznak annyi pláza

a fasznak annyi stadion

a fasznak annyi takarodj

a fasznak annyi leszarom

a fasznak annyi jókedv

a fasznak annyi ebola

a fasznak annyi krízis

a fasznak annyi frizura

a fasznak annyi szerető

a fasznak annyi lábszőr

a fasznak annyi tőzsde

a fasznak annyi number

a fasznak annyi guru

a fasznak annyi koldus

a fasznak annyi angol

a fasznak annyi mókus

a fasznak annyi költő

a fasznak annyi jambus

a fasznak annyi Mikulás

a fasznak annyi Krampusz

a fasznak annyi temető

a fasznak annyi kórház

a fasznak annyi fesztivál

a fasznak annyi kolbász

a fasznak annyi üzlet

a fasznak annyi telefon

a fasznak annyi képzés

a fasznak annyi fogalom

a fasznak annyi karrier

a fasznak annyi külföld

a fasznak annyi szeresd

és a fasznak annyi gyűlöld

a fasznak annyi jóslat

a fasznak annyi maja

a fasznak annyi ember

a fasznak annyi baja

a fasznak annyi szelfi

a fasznak annyi ájfon

a fasznak annyi cunami

a fasznak annyi tájfun

a fasznak annyi Hello Kitty

a fasznak annyi Potter

a fasznak annyi Batman

a fasznak annyi Joker

a fasznak annyi verda

a fasznak annyi tesó

a fasznak annyi fasz

és a fasznak annyi kecó

a fasznak annyi reklám

a fasznak annyi gyógyszer

a fasznak annyi AIDS

és a fasznak annyi óvszer

a fasznak annyi biobolt

a fasznak annyi wellness

a fasznak annyi kurva

és a fasznak annyi perverz

a fasznak annyi pénz

a fasznak annyi éhség

a fasznak annyi műmell

a fasznak annyi szépség

a fasznak annyi robot

a fasznak annyi szabi

a fasznak annyi luxus

a fasznak annyi gagyi

a fasznak annyi bal

és a fasznak annyi jobb

a fasznak annyi kényszer

a fasznak annyi jog

a fasznak annyi koala

a fasznak annyi líció

a fasznak annyi tele

a fasznak annyi vízió

a fasznak annyi földrész

a fasznak annyi csillag

a fasznak annyi vallás

a fasznak annyi jin-jang

a fasznak annyi karma

a fasznak annyi lelki társ

a fasznak annyi egó

és a fasznak annyi entitás

a fasznak annyi magány

a fasznak annyi libidó

a fasznak annyi abortusz

a fasznak annyi liberó

a fasznak annyi bejegyzés

a fasznak annyi blog

a fasznak annyi pia

és a fasznak annyi drog

a fasznak annyi írás

a fasznak annyi beszéd

a fasznak annyi törtető

a faszom álljon (b)eléd!

 

 

Ady Endre halálának 96. évfordulójára

Ady Endre: 1877. november 22. - 1919. január 27.

József Attila:

Ady emlékezete

- Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békítik a simák alattomba'
lány-duzzogássá haragvásait?
Földön a magyar és földben a költő,
dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libbent föl a felhő,
de tovább vívja forradalmait.

A televény titokzatos honában
izgat tovább, nem nyugszik, nem feled.
Ezer holdon kiált és haragjában
szeleket űz a Hortobágy felett.
Szeleket, melyek úri passzióból
a begyüjtött kis szénát szétszedik
s a sülyedt falun fölkapják a hóból
Dózsa népének zsuppfedeleit.

Teste a földé. Földmívesé a lelke,
azért koppan a kapa néhanap.
Sírja három millió koldus telke,
hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
kő hull s a kastély ablaka zörög,-
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, élet és örök.

(1930. március 23.)


"Azt tartotta, hogy az írónak semmi körülmények között sem szabad mást és másképp írni, mint ahogy meggyőződése diktálja. Költészete a teljes odaadás vágyából fakad, fenntartás, képmutatás nélkül tárta fel egész lényét a világ előtt, érzéseit úgy, ahogy forrtak benne, nemcsak a nemes fémet, hanem a salakot is, ami bennük van, gondolatait a maguk teljességében és feszítő erejében, óvatoskodás és politizálás nélkül. Ezért van benne lírájában egész valója, egy emberi lélek minden küszködése a jóval és rosszal, s ezért van egész költészetének az az egységes jelleme, amely úgy tünteti fel összes verseit, mint organikusan összetartozókat, egy egységes organikus élet kifejezéseit. Adynál a költészet és élet nem volt különválasztott két dolog, ő a költészetében élt, s egész emberi élete alig volt más, mint a költészetnek közege. Olyan volt, mint egy természeti jelenség. Mint ahogy a fa arra van rendeltetve, hogy virágozzon és gyümölcsöt hozzon, őneki is csak arra való volt az élete, hogy versek támadjanak belőle. Senki olyan teljesen fel nem áldozta magát a versért, képes volt minden poklokon keresztülmenni csak azért, hogy költői hivatását beteljesítse...
...Akik csupán esztétikai kategóriákkal közelednek hozzá, azok sohasem fogják megérteni nagyságát, mert nem jutnak el odáig, hogy az egyes versek tömegén túl meglássák azok egységét, meglássák, hogy életének munkája egy egységes, élettörvények által megszabott dráma, amelynek cselekvénye egy hatalmas életakaratnak vereségről vereségre való küzdelme azzal a világgal, amelyben élnie kell és amellyel nem tud békét kötni...
...Nem tudta megkötni azokat a kompromisszumokat, amikkel mi, többi emberkék egyéniségünkből való áldozatok árán is megszerezzük magunknak a nyugodalmas élet olcsó lehetőségeit. Nem tudott erőszakot tenni magán. Ő nem tudott másképp, mint hogy teljes intenzitással élje és fejezze ki az életet, s ha a világ, amelyben élni kell, ezt akadályozza, ő ebbe nem nyugszik bele okos, derék ember módjára, hanem egész testtel nekimegy a világnak, s inkább elpusztítja magát, semhogy bármit is engedjen önmagából...
...hevesen élt benne a vágy, hogy megértsék és reagáljanak rá, de ennek a vágyának sem tett engedményeket, mindig azt mondta és úgy, ami és ahogy benne élt, tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e másoknak, megértik-e és nem támaszt-e maga körül ellentmondást..."

(Schöpflin Aladár: Ady igazsága, részletek)


Ady Endre:

Finita....

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...

Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...

Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam trubadur...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!...

Fodor Ákos: Ars poetica

Ha síremléknél
szebbre, tartósabbra vágysz:
vers légy – ne költő.

Hétköznapi függőségeink

A függőséget, mint olyat, régóta kutatom a dohányzás jegyében. A legtöbben a megvonásra esküsznek. Minden ilyen alanynál észrevettem valamilyen pótcselekvést: slusszkulcsforgatás, sörösüvegcimke-tépkedés, hajcsavargatás. Mondjuk, ezek egészségesebbek, mégis tudat alatt valaminek a hiányát jelzik. Mások a fokozatosságra teszik a voksot. Utóbbit támogattam mindig is, de az sem vált be. Azon voltam, hogyan lehetne egyszerre jó is és leszokás is. :)
Életmódváltás, életmódváltás, életmódváltás. Behelyettesítés. Itt már közelebb jártam a megoldáshoz, csak arra nem gondoltam, hogy az életmódváltáshoz észjárásváltozás is kell. Csakhogy az nem olyan egyszerű, és nem máról-holnapra történik meg. És nem kívülről, hanem belülről érdemes kezdeni.

Egy ideig szenvedtem attól, hogy félelmeim támadtak. Meghalok tüdőrákban. Megfulladok. Nem tudok sportolni. Infarktust kapok. Ue. az italozással kapcsolatban is. Túl vadul élek. Nem lesz ennek jó vége. Ekkor már tudtam, hogy míg az egyik ember dohányozva ünnepli a századik életévét, addig a másik negyvenévesen távozik. Persze test és test között is van különbség, de a testi bajokat is alapvetően lelki gócoknak tulajdonítom. Az is szöget ütött a fejembe, hogy anno a mozitól a tévéműsorokig, mindenhol dohányoztak az emberek. És nem ilyen-olyan füstszűrős cigarettát szívtak, hanem mezítlábast. Mégsem halt meg több ember (akár passzív dohányosként) bizonyítottan a cigaretta miatt, mint ma, amikor már csak szigorúan elszeparáltan lehet dohányozni.

Tudtam, hogy ennek is, mint sok mindennek fejben kell eldőlnie. Így hát kijelentettem:
nem vagyok hajlandó akarattal, kínlódva, kudarcra ítélve küzdeni a cigi ellen. Az ügy más megoldást igényel. Először is: nem küzdök ellene, mert ezzel még nagyobb energiát adok neki. Másodszor: nem tömöm tele az agyamat a dobozon feltüntetett félelmekkel. Cigarettázom, mert jólesik. Annyi bort, sört fogyasztok, amennyi jólesik. Rövidet például nagyon ritkán iszom, mert általában nem esik jól. Pedig régen....És itt jön képbe az ízlés. Ahogyan belülről változunk, az magával hoz ízlésbeli változásokat is.

Nagy csoki és gumicukorzabáló voltam valaha. Édes borok. Édes likőrök. Ahogy ráeszméltem a mértéktelen cukorfogyasztás lelki miértjeire, a lelkemmel dolgoztam ezen. Anyám egy cukorral itta a kávét, én kettővel. Ha véletlenül összecseréltük, fújogtam és elhúztam a számat. Ma cukor nélkül iszom a kávét, a teát, az eredendő ízük miatt. Az édes bor, a likőr ihatatlan számomra. Ha a kávémba cukor kerül, meg sem bírom inni. Mert a cukrot az életem más területein találtam meg.

Tavalyi felfedezésem a hús volt. Eljártam egy tudatosság fejlesztő csoportba, dolgoztunk magunkkal rengeteget. Sohasem voltam egy nagy húsfaló, de azért szívesen betoltam a rántott húst. Aztán, ahogy visszanézek, egyre inkább kerültem a sötét húsokat, marhát régóta nem ettem, a disznótól is egyes esetekben kirázott a hideg, a vadakról meg ne is beszéljünk. Most, a kreatív tudatosság műhely után pedig egyszerűen önmagától megszűnt a késztetés, hogy húst egyek. A csirkétől is örökre elbúcsúztam. A tojás még benne van a menümben, de, mivel fixa ideám az, hogy a tojás elvétele a tyúktól egy abortusznak minősül és magzatot eszek, ez sem fog sokáig kelleni, csak az átállás idejére.
Az agresszió, az indulatosság, lázadás helyére igyekszik a könnyedség, a nyugalom és a béke.

Így fogom letenni a cigit, ha valaha is leteszem, és az italok nagymértékű fogyasztása is elmarad, ha elmarad. Egyelőre hagyom, elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, szeretem magam bagószagúan, szeretem magam pár sör után. De: érzem, hogy egy hétvégi kiadós piálás a barátokkal mennyi időt, energiát vesz el a valódi élettől, annak ellenére, hogy élményeket ad. Ezek olyan folyamatok, amelyek végül azt eredményezik, hogy az oda nem illő dolgok, szigorú önfejlesztés mellett, törvényszerűen kifordulnak az emberből.

Persze nem tudom, csak érzem, hogy ez lehetséges. Általában mindenképpen jót tesz, ha figyelünk a testünkre és arra, amit kíván. Mi az, ami egészséges ebből, mi az, ami egészségtelen, és minek a meglétére, illetve hiányára utalhat a lelkünkben.