2015. február 27., péntek

In-spirál



Ebből az élményből keletkezett egy egészen új, hosszú távú projekt, amiben a zenéléshez való hozzáállásom erősödött meg. Egészen különös az előadó, az egykori Neurotictól jutottam el a személyéhez. Hasonlóak a színei az enyémhez :) Sok minden eszembe jutott róla, ami nem volt az eszemben, csak a szívemben él. Valami ősi emlékezet, természethasonlóság, léleklényeganyagminta.


Ez a felvétel a mai napomat ezüstözte be, minekután átutaztam a várost, és az arcokra nézve a metrón, hihetetlen közösséget éreztem a magyar néppel, a hibáival, az értékeivel. Én is el lettem hívva, vissza lettem hívva külföldről. Még nem tudom, hogy miért, csak azt érzem, hogy itt a helyem.

Naplópercek



esténként, ha ünnepélyes Múzsa jön,
ld. kávéházi Múzsa, előveszem
a barna szövetbe kötött naplót,
hogy felidézzem a kézírásomat benne

már monitorhoz szoktam,
a kitörölhető szavakhoz,
a félregépelt élethez,
amelyet egy gombnyomásra
lomtárba helyezhetek

most van időm írás közben
a kezemet figyelni, körülnézni
a szobában, ahol kinyomtatott papírhullák
lélegeznek egy dobozban,
élettelen farmer térdesedik a széken,
kiflibe gömbölyödött macska szuszog

a könyveimben felhalmozott gondolatok
szinte suttognak egymás között
zen üzen a kezemnek
Adyval Rimbaud iszogat
Zeusz Buddha és Jézus
éppen tarot-t vetnek a világról

a sárkányszerű zöld növény egyik feje alatt
fényképen állok veletek bekeretezve,
harmincadik születésnapom körül,
rövidujjúban, (szüli)napszemüvegben
és a vízipipa kígyója bekúszik mögénk

szabálytalan dzsungel ez a polc
mondhatni éden-
től keletre Évával, az alma és Ádám
cenzúrázva vagy betegszabin

ásításaim eredménye talán egy létlazító
álom lesz, jutalma pedig az új nap
irdatlan robbanása, amikor barna füzetemet
csak épp megsimogatom, álmodjon tovább,
hogy belsejében megérjen az erő

a következő kinyitásra


2015. február 21., szombat

Viszlát, Mama


Köszönöm neked a gázkonvektor-kattogást
Pumuklit és Éder mestert
a kakaós csigát a kekszet
a ciánkék és tavaszsárga húsvéti tojást
Lagzi Lajcsit is köszönöm
és Márió a harmonikást
Köszönöm az udvart a vaksi macskáival
ahol üveggolyóztam vagy ugróiskoláztam
öröklétre szóló unoka-tagságival
a téli szüneteket is a napok lassú csoszogását
a lusta húslevest és öregséged jajdulását
Köszönöm neked a családi össztudatot
amit birtokoltál tovább már nem adhatod
olyan időket is amelyek nélkülem múltak
mégis valamilyen módon értem visszanyúlnak

milyen kicsi vagyok én hozzád képest Nagymama
veled elment egy világ
de bennem lüktet állaga

Köszönöm neked azt a sok áment és könnyet
ami annyi mindenen átment
mennyi születésben voltál résztvevő
alakod a jövővel egyre inkább szembenő
felosztottad magadat ami még többé lett
egy, kettő, három, aztán még több élet
mennyi halált is kibírtál
most te érkeztél el oda
bezárt veled az ÁFÉSZ és bezárt az óvoda

Köszönöm neked tudod mit?
köszönöm az anyukám
hogy felnevelted és hogy én is
lehettem még azután.

És azután és azután és azután...
majd nekem mondja valaki hogy anyukám
és azután és azután és azután
elbúcsúztat engem is az unokám...


2015. február 17., kedd

A szürke gagyi árnyalata



Kikerülhetetlen, hogy ne legyen egy posztom a Szürke filmről, bár nem néztem és nem is fogom, eleve a könyv sem érdekelt - és nem a téma miatt, hanem mert egy közhelyes, felszínes cucc. A film traileréből ítélve egyrészt sok a koppintás a 9 és 1/2 hét-ből, ami azért ebben a kategóriában elég jó film, már csak a színészek miatt is. De ezt a filmet fogalmam sincsen, hogyan lehet eladni ezzel a karakter és tartás nélküli palival, aki egyáltalán nem tekintélyt parancsoló - szemben Mickey Rourke-kal. Azt sem értem továbbá, miért üt ekkorát egy évszázadokkal ezelőtt, már Pasolini Sodomájában a végletekig lehámozott téma. Olyan, mintha most fedezték volna fel a spanyolviaszt. Unalom. De úgy látszik, született egy új kategória: a giccs SM.

Lássuk a régi verziót, ahol mérsékelten adagolják a jeleneteket, de egy-egy pillantásban több van benne, mint a szürke akárhány árnyalatában:


És a felhigítottat, amelyben a jelenetek elnagyoltak és ahol izgalmas lehet egy falhoz vágás, azon kívül semmi:

 
Good night Chriszcsön. Good night Anasztézsja.
 

2015. február 16., hétfő

Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés


Néha a maradáshoz nagyobb erő kell, mint az elinduláshoz. A külföldi lét megadja a lét, de ennek a lének tétje van: csak elképzelhetem, hogyan él tovább itt minden nélkülem: a kutya, miután megnyírták, keres-e vajon a labdával a szájában? A macska éjjelente ki mellé kuporodik? A barátok csendje, ahogy a fényképeket nézegetik rám mutatva: ő elment. Ő elment és nincs itt. És ők is elmentek valahova a múlttá lett jelenbe. Valahova az emlékeimbe, vagy a chatbe az arckönyvben, ahol a másfél centis profilfotó válaszolgat egyhangúan, mindig ugyanolyan képet vágva.

Nem lehet megmutatni, átmenteni a kedvenc utcádat, kávézódat, a kinti szokásrendszeredet Budapestre. Így kialakul egy itthagyott és egy felvett új én, ami nem passzol se ide, se oda. Tudathasadás szerű a bevándorló élet. Tele van kihívással és örömökkel, de ezeket nem tudod megmutatni az itthoniaknak, mert nem velük, hanem új, kinti kollégákkal, ismerősökkel beszéled meg egy sör mellett ezeket. Pedig néha milyen jó is lenne egy romkocsmában ülve magyarul hangoskodni, lelkesedni és szeretni.

Szóval: menni annak, aki önmagát keresi - mert garantáltan megtalálja,
és maradni annak, aki szeretne jobb, minőségibb emocionális körülményeket.

A lét meg majd valahogyan megszüli a lét.

Álomírás



Egyre gyakoribb, hogy arra ébredek: álmomban írok, fogalmazok. Ma a következő beteg szösszenetet dobta az agy-gép:

Skizo

Jani munka közben kiment egy cigiszünetre és egyszer csak felköhögte a hasonmását: Janit. Ott állt előtte ugyanabban az öltönyben, amit épp ő hordott. Egymást bámulták, most már nem tudták, hogy melyikük volt az igazi. Hiszen mindkettőnek Jani-tudata lett. Ezen aztán összevesztek, majd megölték magukat. A tanulság: szerencse, hogy mindenkiből csak egy van.

- Vége -

2015. február 14., szombat

Valentine jazz



csak a nesz
a színes ágyhuzat absztrakt formái alatt
tudatlan
sikítok a gyilkos elmék megy lehalkítva a tévén
puha bőr
a szolárium rád égette aranynyakláncod kétcentis keresztjét
így juss át
kedves a halálon én kívánok hozzá nagyon jó szerencsét
bár lehetnék
leszek!
az aki veled ma mindent ugyanúgy láthat
függönytelen ablakodon át a hegyoldalba vájt vasárnap
másnapos éppen a létezésre leredukált hangulatát például
hogy tél van
és te szorongatod mint gyermeket a vicces kutyád
aki mindig közénk nyalja az ismeretlen utakat
szájában foglyul ejtett ismerős ruhadarabbal
foszló csend
jazzbalettozik a felső ajkadra írt vallomásom
a tantra tanát a csiklórepüléses végállomáson megértem
nem tudod elképzelni sem hogy mennyire szerethetnélek
ha engednéd
hogy feltörekvő hajnalaimat naponta kiéljem rajtad
és kibontsam hajadat mint egy ajándékot finoman és lassan
megilletődve izgalommal vajon mi lesz benne
pedig tudom
de most türelmesen meetingelnek a teamleader vágyak
nem hiszem hogy értelme volna feltételezni bármit
rohanni kéne vagy megfelelni az illékony valódiságnak


2015. február 12., csütörtök

Szepes Mária: Az áldozat mágiája (részletek)




Az indulat a kreatív erők megbetegedése.

A megszokás a lélek elmeszesedése, amely a mozgást is fájdalommá változtatja.
A bölcs nem ismer otthont a földön, csak alkalmi menedéket.

Más a pillanatnak élni az idő fogságában és más az idő fölött örök jelenbe emelkedni.

Az erős, kalandos, romantikus képzeletélet sokszor saját bűntudatát reagálja le prózai házimunkák őrlésében, szinte neurotikus szorgalomrohamok offenzívájában. E mechanikus tevékenységek ugyanakkor kamuflázst és bázist jelentenek regényes kalandozásához. E párhuzamosan futó kettős élet sok későbbi meghasonlás alapja. Mert a léleknek rengeteg energiája vérzik ki sziderikus fantazmákban, s a fizikai sík realizációjára nem marad fedezet. A sikertelenség azután keserű elégedetlenséget okoz. S az elégedetlenség különféle betegség-művek bonyolult szövevényét teremti meg.

A belső rang éppúgy elutasítja magától a külső pozitúra sallangját, mint ahogy az egészséges fogsorú ember nem hajlandó protézist viselni.

A Szépség igazsága mélységi síkon vetület, káprázat, Mája.
Az Igazság szépsége a magasabb síkok valósága; önmagával azonos lényeg. Ami nem mulandó, tehát igaz!

Az igazságot sohase másoktól követeljük. Valósítsuk meg mi magunk!

A szeretet nem passzív ellágyulás, hanem szüntelenül elemző és szintézisépítő ellenmozgás támadásban lévő démoni indulaterőkkel szemben.

A zárlat csak akkor börtön, ha az, akit körülvesz, a büntető karma üldözöttje. Ha valaki önként választja a klauzúrát szétömlő erői akkumulására, akkor zárlata boldog védettséggé változik.

2015. február 11., szerda

Totemállat


a macska -
már megint a macskával hozakodsz elő
amikor még nincsen egészen dél
és éhesen keresed a szavakat
a macska -
egyik kedvenc kiindulópontod
mert ő annyira fix és rugalmas egyben
mint a szfinksz alatti szellemjáratok
a macska -
semmiről nem tehet csak fekszik
nem is gondolkodik te filozofálod túl
fogalmad sincsen a nihilizmusáról
a macska -
akkor is amikor összegömbölyödik egy érzés
a mellkasodban és légszomj vagy ütemkimaradás
jelzi hogy sokat cigarettáztál
a macska -
leszarja hogy van munkád vagy nincsen
elvárja hogy kiszolgáld reggelente
és királyi pompájában megköszörüli a körmét
a macska -
hízeleg amikor azt hiszed semmi örömöd
a cigarettán kívül csak ez a vers
vagy a versnek álcázott neoromantikus neuraszténia
a macska -
dorombolja össze elhagyott szobád összes isteneit
a plafonszentet a parkettaszűzet az íróasztalzeuszt
és te önkívületben púpozod hátadat a laptop előtt
a macska -
az oka és következménye ennek az írásnak
pedig az égvilágon semmit sem csinál
csak fekszik ásít ürít eszik és dühít

2015. február 10., kedd

Huhúhu



Ma csak a kávé fogy. Üresen, feketén, maró-keserűen, a cigarettaszagú íróasztalon hagyott megsokszorozódott lenyomattal. Ja, az még a tegnapi. Ma a nagyobbik bögrét használom. Megint tavaszváróan gördültem le az ágyamról. Beállt a nyakam, mint szőke nő a parkoló órába. Álmomban ismét utaztam, idegen számjelzésű autóbuszokkal, furcsa, ismeretlen helyeken kanyarogva. Nincsen bérletem, jegyem, bliccelni utálok, ezért most éjjel érkezem az áhított helyekre, amelyek nem is léteznek. Talán a tavasz, talán az még létezik, csak éppen nem egyidőben velem. Pedig kiszagoltam az erkélyre, és éreztem: a növények belsejében lélegző rügyek kifelé nyomulását, vagy a földben gubbasztó magok forradalmának éppen fogalmazódó 12 pontját. A kutya tegnap még túrta a havat, fekete orrán fehér nyomokkal helyszínelt, és afrofrizurája remegett az izgalomtól. Bizonyára érezte már a tüzelő szukák romantikus családalapítási üzeneteit. Valami van, ami már nem a tél. És valami van, ami még nem tavasz. Az egyik elmúlt reggelen hallani lehetett a huhúhu-dalt, a gerlék énekét, amely a felkelő nap hevében merészkedett pajzánul követelni egy esetleges párkapcsolatot, majd, ahogy jött, elfújta a szél, de én tovább huhúhúztam a szlogent. Hátha.
Megvakargattam a műanyag nyílászárót belülről, vajon igaziak-e az emberek odakint, akiknek mind van dolguk, jönnek-mennek, kialvatlanul vagy jókedvűen. Gyerekkorom jutott eszembe, amikor reggelente, a szobám közepén, a szőnyegen, kinyitottam a Tesz-vesz várost. Úgy tűnt, hogy én is beletartozom, majd, mikor végére értem a lapozásnak, minden illúzióm összetört.

2015. február 7., szombat

A belső út politikája

 
 
Az én politikám humanista, emberközpontú. Egy spirituális vezető, aki a tudatosságra nevel, nagyobb politikus, mint bárki. Ugyanis azt tanítja, hogy az önismeret a legfontosabb. Az önfejlesztés csak ennél fogva valósulhat meg. Ha én fejlett, kulturált vagyok és a családom is az, a barátaim is, a szomszédom is, a tanárom, főnököm, stb., stb., stb., akkor nem alakul ki olyan politikai rendszer, ami manapság jellemző az országra. Ha valamilyen úton-módon mégis csak besikerülne, akkor a felébredt többség azonnal lerombolná.
 
Így hát... mindent belülről kell kezdeni és ezt a lehető legtöbb fórumon, körben, szélességi és hosszúsági fokon, terjeszteni kell. Mindennek bennünk van a kulcsa.
 
Akkor majd lesznek megfelelő fokú érzelmi intenzitású párkapcsolatok, nő az EQ, (és nem férfi), mindenki kiáll majd a céljaiért a megfelelő morális értékek mentén, így nem fog csalódottan olyan munkát végezni, ami totál nem való neki, nem kell senkit agyba-főbe verni, mert nem hozza be a sört, vagy mert nem fekszik alád, nem kell majd veszekedni a villamoson a nyuggerekkel, mert majd belátjuk, hogy öregebbek és lassabbak, számunkra felfoghatatlan terheket cipelők (és nem csak a piacról).
 
Rádöbbenünk arra is, hogy nem kell elfojtanunk az érzelmeinket és ritkábban betegszünk meg. Mert megtanulunk bízni másokban, hiszen mások is egyre megbízhatóbbak lesznek, nem az EMÓS kisírt szem lesz az elvárt trend, hanem a mosoly, ami mögött kisugárzás is van.
 
Mernénk idealisták lenni, mint ez a poszt, amelynek írója nagyon jól tudja, hogy ez a folyamat talán eltart még egy évezredig, de addig is örül, ha megoszthatja azokkal, akik értik, akik gondolkodnak és éreznek és azon vannak, hogy egyszer, bármikor, de minél hamarabb elérjük az áhított életminőséget. Egyelőre persze azoknak a legnehezebb, akik már úton vannak felé, ugyanis a rendszer, a többség még nem zárkózott fel - így, sok-sok magányos ösvényen keresztül, egyéni életükben ugyan elérve és megteremtve a beteljesedett küldetés, hivatás, lélek Mennyországát, mindezt a többség pokoli vasvillái szurkálják véresre, tépázzák könnyesre és nem azért kerülnek padlóra, mert szerencsétlenek, vagy hibásak, hanem azért, mert túl kevesen vannak és túl előrementek. Ők mégis továbblépnek, minden egyes nap, hívőként avagy hívóként, bátran előrenézve, tisztán menetelve a nirvánába.
 
Ehhez nem kell semmilyen oldalon sem állni. Csak az emberin. Ehhez nem kell kommentekben zsidózni, csapkodni, okoskodni, egózni, dörömbölni, leigázni, szakérteni. Mindenki legyen a maga szakértője - annyi épp elég lesz ahhoz, hogy igényes és kulturált társadalomban éljünk.
 
 
 


2015. február 6., péntek

Falak vagy hidak?



Ülök az íróasztalnál. A monitor már arcot kapott. Tükrében vizsgálom magamat. Vajon vagyok még mindig, vagy a tükörképem van? Az Új Világ eljött, különböző facebook-társadalmak demokráciájának képében, mintha ez a kinti nem lenne elég jó.
Varázsgömbnek is nevezhető. Belenézünk, kiválasztjuk, ami kell. Egy-egy fotót, hangulatot, cikket, ismeretet, már várom, hogy mikor nyílik meg a tulajdonság-bolt.
Nehéz visszagondolni az internetmentes és mobiltelefon nélküli múltra, amiben még kisgyerekként éltem. Micsoda kőkorszak! Brutális őszinteségű randevúk, a véletlenek működőképessége, ahogyan egy tömegközlekedésen rálépsz az Igazi lábára. Hát még a vezetékes telefonokon lógás egy cigarettával, trécselés a barátnővel, telefonbetyárkodásos csínyek, old school telefonkönyvek. Annál előbbre már nem is merek nézni, és nem is látok.
Azok a dátumok! Megbeszéltük két héttel előtte a találkozót, és ott voltunk mobil nélkül is. Ez a csupasz, meztelen élet mivé változott? Ez a nyers érintkezés... amikor felcsöngettünk, amikor munkahely előtt megvártuk, amikor iskolába kísértük a szerelmeket.
Nem vágyom vissza, az idő megy, minden változik, de érdemes néha megvizsgálni, hogy merre haladunk és miért, vajon mennyi falat vonunk még egymás közé?

2015. február 5., csütörtök

Személyes tört-én-elem




Mitől ember az ember? Mitől isten az isten? Mi történik velünk itt? Mi történik velünk ott? Talán minden a nagy törésből keletkezett. Törünk, majd történünk. Törtetünk és törekszünk. Nem hiszem, hogy törés nélkül meg tudnánk nézni egy csont belsejét. Hiába minden boldogság-eszmény. A szeretet is blabla. Az már csak utána jön. Miután történt valami. És a megtört ént ekkor hatalmába keríti a megismerés utáni vágy. Nem hiszem el, hogy igazán boldogok lehetnek azok, akikkel semmi sem történik. Mert ők nem látják, hogy mennyi minden történik. A vegetáció közömbös állapotában vannak. Levitálás a valóság felett. Resti-meditáció. De a vonatra fel kell szállni! És nem az állomáson várni és nézni, hova, merre haladnak más vonatai. Ettől hiteles egy író. A megéléstől: akkor is, ha nem él meg belőle. Sőt, leginkább akkor. Mert akkor szabad. Nem korrumpálható. Igazat mond. Nem csak a valódit.
 
 

2015. február 3., kedd

Guglizom a nyarat



 
ó nyár, te izzadt fonnyadás, te korai halál!

hol izgulod most végig a premiereket?

mi van veled? merre sétálgatsz és űzöd

kétes bizniszeidet a tóba hajló fűzzel,

a - most már vége - szűzzel,

ki egy kóla lájt után

a nádas között hált

Kovács Ferivel, a debrecenivel

 

hol vannak a tábortüzes csókok

és a telt szalonnaszag

ami áll a levegőben: többször körülnéz

mielőtt elszalad?

kinek vérét szívják most

vékony szúnyogjaid?

fesztiválozol talán?

miért nem vagy itt?

mi bezárt ablakok mögött

meleg papucsokban

teázgatunk, álmodunk,

mint félretett dobozban

tavalyi bikinik

 

az osztálykirándulások,

a ballagások merre?

kinek és hol paprikázik

fel sárgán a kertje?

ó nyár, te izmos, lombszagú,

te tücskölő, te dongó,

gyere értem és vezess,

rossz hírű csavargó!



2015. február 2., hétfő

Szómágia



akkor válsz Valakivé
ha Valakitől válsz

elfogAD
fárAD
lázAD
támAD

RÉSZeg

ÁLdással ÁLtat az ÁLdozattétel

élVEZET


A Szer:

szer-et, szer-ez, szer-v, szer-elem, szer-telen, szer-víz, szer-tartás, szer-da, szer-intem, szer-vusz, szer-kezet, szer-vezet, szer-ény, szer-encse, szer-el, szer-ep, szer-fölött, szer-keszt, szer-szám, szer-tár, szer-ző